Édes életre várva

A minap azt kérdezted tőlem, mikor lettem édesszájú? Azt hiszem rájöttem a talányra, de nem fog tetszeni a válaszom. Ugyanis azóta kedvesem, mióta nem érzem csókjaid ízét a számban, s nem ölelsz át forrón éjszaka…

Talán nem erre a válaszra számítottál, de mást nem mondhatok.

Már régóta nem érzek semmi mást, csak keserűséget miattunk. Csalódtam a szerelmünkben, így mesterséges úton, csokoládéval, fagylalttal és süteménnyel édesítem a szám ízét. Nevetséges nem, hogy én a nagy futó édességgel bűnözök, hogy aztán legyen okom sok-sok kilométer megtételére. Kimondatlanul, így menekülök az elől, amit kimondani nem vagyok képes.

Ugyanis nem akarok szembenézni azzal, hogy a kapcsolatunkba így belefásultunk. Jó, nem leszek igazságtalan, mert azért sok szép évet is köszönhetek neked. Csak aztán elkényelmesedtél, pocakot eresztettél, miközben én egyre vékonyabb lettem.

Talán meg is untál, miközben én abban reménykedtem, hogy kitartásommal újra elérhetem a szívedbe. Nem így történt, pedig sok estét töltöttem el azzal, hogy arról ábrándoztam, feleszmélsz, s újra belém szeretsz. De te észre se vetted, hogy lenge hálóruhában csábító démont játszom.

Csak az érdekelt, mi a vacsora és milyen meccs van éppen a tévében.

Persze mondhatod, hogy nincs okom panaszra, hiszen figyelmes vagy. Való igaz, kíméled az ágyunk rugóit, s vigyázol arra is, hogy ne hozz nekem sose váratlanul virágot. Értékelem, hogy a családi kasszát és a szívemet ennyire kíméled. Csak jobb lett volna, ha nem fásulunk el ennyire, hogy végül már a megszokás legyen az egyetlen, ami összeköt még minket.

Azért ne aggódj, lassan elfogadom, hogy nem szeretsz sem szenvedélyes sem szelíd szerelemmel. Csak még lázadok kicsit, mert keserű a szám íze, ha arra gondolok, 15 év után ide jutottunk mi ketten. Na, ilyenkor megyek el a cukrászdába, s veszek egy dobos tortát- az ugyanis tömény cukor- s mindjárt jobb színben látom a világot. S közben abban reménykedem, egyszer eszel velem egy süteményt, s a cukorsokk után te is elkezdesz újra vágyódni a dolce vita után…

Forrás: miragemagazin.hu